A Bordányi Napló 2002-es augusztusi számában írtam egy felhívást „Ha dalolni támad kedvünk” címmel, melyben a népdalokat, a dalolást kedvelő embereket szólítottam meg ezzel a céllal. .Mert,..”Itt él az eredeti, mindenki számára hozzáférhetően a nép éneke. A népé, mely nem okmányokkal, de nyelvével, dalaival bizonyítja, hogy itt ő éli legtisztábban a nemzeti folytonosság életét ezer éve…(Kodály Zoltán)
Ez a kezdeményezés kedvező fogadtatásra lelt, így 2002 szept. 4.-én megalakultunk, és az Ált. Iskolában működtünk, a citerás gyerekek mellett, Peténé Füzesi Márta vezetésével. Először helyi rendezvényeken léptünk fel: nemzeti ünnepeken, karácsonyi ünnepségen, falunapon, kultúra napján hiszen…”.nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk csak igazán:
ÖRVENDJEN AZ EGÉSZ VILÁG! (Kodály Zoltán)
Az első falun kívüli szereplésünk 2003. augusztus 20.-án Ópusztaszeren volt, a Kárpát-medencei magyarok Seprődi János kórusszövetségének I. fesztiválján, és vendégül láttuk a Marosvásárhelyi Musica Humana nevű kórust, akik énekükkel élményt nyújtottak valamennyiünknek.
2004.-ben a KÓTA minősítőjén a népdalkör alapkövetelményeinek megfelelve Bronz Fokozatot értünk el.
2005 nyarán a népdalkör kis csoportjával képviseltük községünket a romániai Dettán, a testvértelepülések találkozóján, melyen szép sikerrel szerepeltünk az ott élő magyaroknak megható pillanatokat idézve.
2005 október végén került sor az I .Bordányi Népzenei Találkozóra ,ahol Üllés, Zsombó, Mórahalom kórusait és Szeged két népdalkörét fogadtuk. „Legyen mindennapos táplálékunk a magyar dallam!(Bárdos Lajos)
2006 májusában felléptünk Palicson, a Seprődi Kórusszövetség II. találkozóján és Szegeden a nyugdíjasok összejövetelén.
A 2006.-os Falunapi fellépésünk után a nagy létszám- kb.4o tag a citerázó gyerekekkel együtt- lehetővé tette két csoport megalakulását. Így a továbbiakban a mi csoportunk a Faluházat választotta működése helyszínéül.
Célunk az egyszerűtől eljutni a veretes, igényes énekléshez , először ismerjük meg közvetlen környezetünk népdalait, majd fokozatosan jussunk el az egész magyarság különféle változataihoz. „Az ősi parasztzene dallamai klasszikusan világosak, egyszerűek, tárgyilagosak… mindegyike tökéletes alkotás… a legmagasabb művészi tökéletesség megtestesítői… végtelen egyszerű eszközökkel és páratlanul kicsiszolt formában.”(Bartók Béla)
